Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén

A közelmúltban lenyűgöző felfedezés történt a tengeri élővilágban: az óriás tintahal első ízben került kamera elé természetes élőhelyén, ezáltal újabb fejezetet nyitva a tengeri kutatások történetében. A felfedezésre a Dél-Atlanti-óceánban, a Dél-Sandwich-szigetek közelében került sor, ahol egy 30 centiméter hosszú, fiatal óriás tintahalat rögzítettek 600 méteres mélységben. A felvételt egy tudósokból álló csapat készítette, akiket az Essexi Egyetem kutatója, Dr. Michelle Taylor vezetett. A kutatási expedíció célja új tengeri élőlények felfedezése volt, és a csapat 35 napig kutatta a mély óceánokat.

Az óriás tintahal, amely a legnagyobb gerinctelen élőlény a Földön, akár 7 méter hosszúra is megnőhet, és súlya elérheti az 500 kilogrammot. Érdekes módon a tintahal felfedezése pontosan egy évszázaddal azután történt, hogy a fajt először leírták és nevén nevezték. Az expedíció résztvevői a Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajóján egy távirányítású járművet használtak a tintahal megfigyelésére. Dr. Taylor elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit is látnak, de a tintahal szépsége és szokatlansága miatt úgy döntöttek, hogy rögzítik a látványt.

A felvételt később Dr. Kat Bolstad, a kutatás egyik szakértője validálta. Bolstad megjegyezte, hogy a korábbi tintahal találkozások többsége csupán a bálnák és tengeri madarak gyomrában található maradványok formájában valósult meg. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal óriás tintahallal, és alázatosan gondolni arra, hogy ők még csak nem is sejtik, hogy az emberek léteznek” – mondta. Az óriás tintahal életciklusáról keveset tudunk, de a fiatalok átlátszó megjelenése végül eltűnik, ahogy felnőnek. A faj másik megkülönböztető jellemzője, hogy a nyolc karjuk közepén kampók találhatók. Korábban felnőtt tintahalakat már rögzítettek, amint halászok fogták őket, de élve, mélyen a vízben soha nem látták őket.

A Természettudományi Múzeum kutatói azt is hangsúlyozták, hogy nehéz megbecsülni az óriás tintahal globális populációját. 2022-ben a múzeum szakértői megjegyezték, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is az óriási gerinctelenek a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoznak”. Ezen felül a tudósok januárban egy glaciális üveg tintahal felvételét is elkapták először. „Két különböző tintahal első megfigyelése egymást követő expedíciókon figyelemre méltó, és jól mutatja, mennyire keveset tudunk a déli óceán csodálatos lakóiról” – tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója. „Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel.”

A felfedezések mellett a tengeri környezet javítása is kiemelt cél, amely Chichester és Camber Sands között zajlik. A tengerparti madarak számára létfontosságú táplálékforrást jelentő homokhalak védelme érdekében több projekt indult. A Convex Seascape Survey során megállapították, hogy az atlanti tőkehal is az olyan fajok közé tartozik, amelyeket túlhalásztak. A halakat a helyi tengeri élet körüli tudatosság növelése érdekében engedik el. Prof. Maria Fasli hangsúlyozta, hogy az Essexi Egyetem az AI forradalom élvonalában szeretne állni, és szeretnék, ha a kutatásaik hozzájárulnának a tengeri élet védelméhez és megértéséhez.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o