Forradalom zajlik az indiai edzőiparban

Bár valószínű, hogy sokan nem hallottak még Tajvan Hong Fu Industrial Groupjáról, a forgalmas utcákon sétálva találkozhatunk a termékeivel. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely olyan neves márkák számára készít lábbeliket, mint a Nike, Converse, Adidas és Puma. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt gyártanak, ezért amikor jelentős befektetést indítottak India piacán, az iparág figyelmét felkeltették. Jelenleg egy hatalmas gyár építése zajlik Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Amikor a gyár teljes kapacitással működni kezd, ami várhatóan három-öt éven belül bekövetkezik, évi 25 millió pár cipő előállítására lesz képes, munkát adva akár 25 000 embernek is. A projekt indiai partnerekkel is rendelkezik, köztük Aqeel Panarunával, a Florence Shoe Company elnökével, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új piacon gondolkodott.” Szerinte Indiában drámai növekedés tapasztalható a nem bőr lábbelik iránti keresletben, ami hatalmas potenciált rejt magában.

Az indiai kormány is szorgalmazza az ilyen irányú befektetéseket, remélve, hogy ez javítja a lábbeligyártás színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be minden Indiában forgalmazott cipőre vonatkozóan. Ezek a szabványok például megkövetelik, hogy az anyagok megfeleljenek a szilárdsági és rugalmassági teszteknek. „Ezek a BIS szabványok valóban a piac megtisztításáról szólnak. Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, a fogyasztóknak pedig jobbra van szükségük” – mondja Sandeep Sharma, egy iparági szakértő.

Az indiai piac azonban nemcsak a nagy márkák cipőit igényli, hiszen sokan nem engedhetik meg maguknak a jól ismert brandeket. Az alacsonyabb árkategóriát képviselő lábbeliket egy bonyolult, kis cipőgyártókból álló hálózat, az úgynevezett szervezetlen szektor szolgálja ki. Ezek az olcsó termékek becslések szerint a teljes lábbelimarket kétharmadát teszik ki. Ashok, aki nem kívánta megosztani teljes nevét, magát is ennek a szektornak a tagjának tekinti, és Agra környékén üzemeltet cipőgyártó egységeket. Ő úgy becsüli, hogy Agra térségében naponta körülbelül 200 ezer pár cipőt gyártanak. „Sok vásárló, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább a helyi, olcsóbb lábbeliket választja a márkás termékek helyett” – mondja. „A szervezett márkák nehezen tudják bővíteni a kiskereskedelmi jelenlétüket a félvárosi és vidéki területeken, mivel mi szolgáljuk ki ezeket a vásárlókat.”

De vajon hogyan befolyásolják az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Ez összetett” – mondja Sharma. „A kormány próbál egyensúlyt tartani. Nem zárhatják be egyszerűen a kisvállalkozások ezreit, amelyek milliókat foglalkoztatnak – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Szerinte a kormány inkább egy sárgarépás-bot eljárást alkalmaz; a szabványok bevezetésére törekszenek, ugyanakkor programokat indítanak a kis gyártók folyamatainak modernizálására. „Nem arról van szó, hogy a szervezetlen szektort teljesen felszámolják, hanem fokozatosan próbálják őket integrálni a rendszerbe.”

A helyzetet bonyolítja, hogy a szervezetlen szektor híres arról is, hogy hamisítványokat készít a nagy márkák termékeiből. Bár ezek a termékek népszerűek az indiai vásárlók körében, akik kedvező áron keresnek stílusos lábbelit, más országok régóta panaszkodnak a hamisítványok által okozott veszteségekre. Eközben számos új indiai cipőgyártó is megjelenik, hogy kiszolgálja India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal éppen arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a barefoot lábbelik, amelyek az egészséges lábmozgást ösztönzik, egyre népszerűbbek legyenek. Agrawal cége, a Zen Barefoot, különlegesnek mondható, mert az indiai lábbeligyártás nem túl innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt és pénzt áldozni új technológiákra. Az indiai gyártás egy profit-orientált piac, amely a megtérülést helyezi előtérbe” – mondja.

A Comet nevű indiai cég szintén igyekszik innoválni. Ők állítják, hogy ők az első olyan helyi cipőmárka, amely az egész gyártási folyamatot kézben tartja, a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezünk az anyagokkal, új formákat vezessünk be, és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján” – mondja a cég alapítója, Utkarsh Gupta. A Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz. „A legtöbb helyi márka a piacon elérhető talpakat használja, de amikor elkezdtük a Cometet, rájöttünk, hogy ezek nem felelnek meg a minőségi, tartóssági és tapadási követelményeknek” – mondja. Gupta biztos abban, hogy változás jön a lábbeligyártás szektorába. „A magasabb értékű termékek irányába való elmozdulás már zajlik. Sok magas értékű márkának át kell helyeznie a gyártását Indiába. 3-5 éven belül egy erős ökoszisztéma alakulhat ki, amely képes versenyezni a nemzetközi sneaker piacon” – teszi hozzá.

Visszatérve Agrába, Ashok reméli, hogy a szervezetlen szektor nem marad figyelmen kívül India lábbeligyártásának növekedése közepette. „A kormánynak akkreditációt és bizonyítványokat kellene adnia nekünk, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha minket is bevonnak a szervezett szektorba, senki sem tudja majd felülmúlni Indiát a cipőgyártás terén.” Sharma azonban úgy véli, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac biztosan el fog mozdulni. Látni fogjuk, hogy a nagyobb szereplők még nagyobbá válnak – ők rendelkeznek a gyors alkalmazkodásra elegendő forrással, de nem hiszem, hogy a kisebb szereplők teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a saját rést.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2nplgm2kpo