Veszélyeztetett axolotl-ok szabadon engedése új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és mindig mosolygó mexikói axolotl, új életre kelt, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték szabadon – állapították meg tudósok. A kutatás, amely reményt adhat ennek a lénynek a hosszú távú jövőjére, amelyet a kihalás szélére sodortak, során tizennyolc, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatók rádiókövető berendezésekkel látták el az állatokat, és megfigyelték, hogy „sikeresen életben maradtak és táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még híztak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója az eredményt „lenyűgözőnek” nevezte. A kutatás eredményeit a PLoS One tudományos folyóiratban publikálták, és a tudósok szerint ezek azt sugallják, hogy az axolotl visszavezethető a természetes élőhelyére.

Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és a hegyekből érkező forrásvíz áramlik át rajtuk, egykor tele voltak e kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével, a városiasodással, a szennyezéssel és egyéb nyomásokkal az axolotl a kihalás szélére került, néhány becslés szerint már csak ötven egyed maradt meg a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, egy részét veszítjük el mexikói identitásunknak” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl igazi ikonként is emlegethető. Az azték legenda szerint ez a lény egy isten, aki szalamandra formájában nyilvánul meg – az azték tűz- és villámmal kapcsolatos isten, Xolotl, aki szalamandraként rejtőzködik.

Dr. Zambrano hozzátette: „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszahozni az axolotl populációját egy olyan városban, amely több mint 20 millió embert számlál, akkor van reményünk az emberiség jövőjére is.” Az állatok szabadon engedésének előkészítése érdekében a kutatók helyi gazdákkal és önkéntesekből álló csapattal dolgoztak együtt, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes víztisztító rendszereket telepítettek, hogy a vizet megtisztítsák. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban tenyésztett állataikat – az egyik Xochimilcóban, a másik egy elhagyott kőfejtőben, amely évtizedek alatt „mesterséges vizes élőhelyvé” alakult.

Minden egyes állatot rádiókövető eszközzel láttak el. „A csodálatos hír az, hogy mindegyikük életben maradt” – mesélte Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Ráadásul azok, akiket újra befogtunk, híztak – tehát vadásznak.” A monitorozás során érdekes betekintéseket nyertek az axolotl viselkedésébe is. „Azt találtuk, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyén társaságában töltik – mintha barátságokat kötöttek volna” – magyarázta Dr. Ramos.

Ironikus módon ezek a vonzó szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvencek akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiailag lenyűgöző – figyelemre méltó képessége van arra, hogy regenerálja a testének bármely részét, amely megsérült vagy elveszett. Jelenleg folyik a kutatás annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne hasznosítani. Azonban Mexikóváros zavaros vizes élőhelyei között még sok munka vár a lakóhelyek tisztítására és helyreállítására, hogy a vadon élő axolotl számára lehetőséget biztosítsanak a regenerálódásra. „Sok állat veszti el élőhelyét világszerte” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.”

A kutatók hangsúlyozták, hogy nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen ezekben a projektekben; bárki hozzájárulhat a munkához, és a közösségi összefogás kulcsfontosságú a sikerhez. Az axolotl megmentése tehát nemcsak a faj jövőjét jelenti, hanem a mexikói kultúra és identitás megőrzésének esélyét is.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo