A pápa gyors megválasztásának üzenete a katolikus egyház prioritásairól

A konklávé gyors befejezése arra utal, hogy a szavazó bíborosok jelentős része már a kezdetektől fogva úgy érezte, Robert Prevost az, aki a legjobban felkészült arra, hogy szembenézzen a pápai kihívásokkal. Az egyházi választások előtti időszakban, a bíborosok formális találkozói és informális vacsorái során, amelyeken azt vitatták meg, milyen személyre van szükségük, világosan látszott, hogy két kifejezés folyamatosan visszatér: „folytonosság” és „egység”. Sokak számára nyilvánvaló volt, hogy Ferenc pápa olyan jelentős munkát kezdett el, amely a társadalom peremén élők felé való eljutással, a katolikus világ határvonalain túl található emberek elérésével és a hiten kívül álló személyek megszólításával járt. Azok, akik Robert Prevostot támogatták, elismerték, hogy Ferenc pápa igyekezett hangot adni a némák számára, és a szegényekre, valamint azokra a sorsokkal rendelkezőkre összpontosítani, akiknek sorsa nem a saját kezükben van.

Ugyanakkor sokan érezték, hogy munkát kell végezni a különböző gondolkodásmódok közötti (néha nagyon nyilvános) ellentétek feloldására, amelyek gyakran a hagyományos és progresszív irányzatokként voltak jellemezve. Ebben a kontextusban kezdtek el Robert Prevostról komolyan beszélni, mint olyan személyről, aki a háttérből támogatta Ferenc pápát, de akit a különböző frakciók mégis a magukénak érezhettek. A szavazó bíborosokat arra kérték, hogy ne csupán azt vegyék figyelembe, amire az intézménynél és a katolikus hívőknél szükség van, hanem azt is, amire az emberiségnek szüksége van egy nehéz időszakban, amikor háború és megosztottság állt a háttérben. Robert Prevost, aki amerikai-perui kettős állampolgár, akit a hírek szerint otthon érezte magát észak-amerikai kollégái között éppúgy, mint latin-amerikai társai között, olyan személynek tűnt, aki pápaként képes összekapcsolni a különböző világokat.

Ferenc pápát néha azzal vádolták, hogy nem képes több szövetségest nyerni az Egyesült Államokban a nagy migrációs, klímaváltozási és egyenlőtlenségi kérdésekben, mivel nem volt képes hatékony módon kommunikálni az érveit. Azok számára, akik számára a legfontosabb követelmény az új pápával kapcsolatban a „folytonosság” és az „egység” volt, Leo XIV beszéde Szent Péter erkélyén erős utalásokat adott arra, hogy miért választották őt a bíborosok. A „hídépítésről” és arról beszélve, hogy az emberek világszerte „egy nép” vagyunk, Ferenc pápa szellemiségét idézte, és az egységről a lehető legteljesebb értelemben beszélt.

A választások korai szakaszában Prevost múltját alaposan meg fogják vizsgálni. Politikai nézeteit, a visszaélések kezelésére vonatkozó eredményeit és a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos megjegyzéseit is alaposan át fogják nézni. Mivel ezek az információk már nagyrészt a nyilvánosság előtt állnak, feltételezhető, hogy a bíborosok úgy érezték, nincs olyan jelentőségű dolog Prevost múltjában, amely nehezítené a katolikus egyház vezetését vagy a globális morális hang megszólaltatását, amit kerestek. Az előttük álló kihívások óriásiak, de az, hogy mindössze négy konklávé szavazás után választották meg, erős mandátummal indítja el őt pápai tevékenysége során.

Észak-Írország katolikus közössége is reagált az új pápa hírére. Brian McGinley atya kifejezte, hogy úgy érzi, Leo XIV a hatalom igazságát fogja képviselni pápaként. Leo XIV támogatta elődjét, és most arra irányul a figyelem, hogy folytatja-e a katolikus egyház reformjait. Robert Prevost, aki Chicagóban született, 69 évesen az első észak-amerikai pápa lett. Az is elhangzott, hogy a tiszteletteljes Anne Dyer felügyelte a „félrevezető” beszámolók benyújtását, ami tovább növeli a figyelmet új pápánk körül, aki előtt izgalmas és kihívásokkal teli időszak áll.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c4g2epnpr3ko